A mai modern korban szinte nélkülözhetetlen, hogy az emberek fel tudják mérni a saját képességeiket, értékeiket, hibáikat, hiányosságaikat, és mindezek tudatában „el tudják adni” önmagukat. Legtöbben úgy vélik, hogy az önmenedzselés a fontoskodó, törtető, kíméletlenül karrierista emberek érvényesülési stratégiája, azonban egy olyan világban, ahol farkastörvények uralkodnak, magabiztos fellépés nélkül nehézkes az előrejutás, céljaink megvalósítása. Ehhez pedig szükségük van egy olyan személyiségre, amivel tudunk azonosulni és embertársaink is elfogadnak bennünket, így a beilleszkedés sem jelenthet nehézséget. Az önmenedzseléshez nélkülözhetetlen a megfelelő önismeret, a pozitív kisugárzás, a változásra való hajlandóság, és a teljesítményorientáció.
Az emberek valamilyen szinten a saját életüket is menedzselik, ehhez pedig elengedhetetlen, hogy ismerjük saját magunkat, korlátainkat és lehetőségeinket. Van, amikor valaki hiába próbál magán segíteni, mert nem tudja, mindezt hogyan tegye. Ennek kivitelezéséhez reális önismeretre, egészséges önbizalomra van szükség. Növelnünk kell az önbizalmunkat és menedzselnünk kell saját magunkat. „Az önmenedzselés azt jelenti, hogy saját magunkat tudatosan irányítjuk, céljainkat magunk határozzuk meg, életünket és szakmai tevékenységünket célorientáltan, rendszerezetten és ésszerűen tervezzük meg, bevált módszerekkel és eszközökkel oldjuk meg problémáinkat, az energiánkat, a rendelkezésre álló időnket, az eszközeinket hatékonyan és eredményesen osztjuk be és használjuk (Gyimesi, 2008).
Ahhoz, hogy önmagunkat megfelelőképpen tudjuk menedzselni, szükségünk van megfelelő önismeretre. Ennek birtokában ugyanis az egyes önmenedzselési módszereket a saját személyiségünkhöz igazítva érhetjük el a kívánt eredményeket. Minden önmenedzselési törekvés egy meghatározott lépéseken keresztül történő folyamat, mely kognitív és aktív lépések sorozatára épül. Ez a folyamat a legtöbb esetben nem tudatos, azonban mindig öt lépésből áll.
