oktatási rendszerünk szorul megreformálásra
Mint azt már többször hangsúlyoztuk oktatási, képzési rendszerünket illetően szükség van egy teljes körű paradigmaváltásra, hiszen egyre szélesebb körben ismerik fel, hogy elsősorban az alapokat kell gyökeresen megreformálni. Az infokommunikációs technológiák fejlődése miatt alapvetően változott meg az 1990-es évek végén születettek világlátása, gondolkodása, készségei és kompetenciái, erre a kihívásra pedig a jelenlegi oktatási modell egyelőre még nem kínál megfelelő alternatívát. A pedagógusok és az idősebb generációk nagy része csak lemondóan sóhajtozik a fiatalok romló teljesítménye és érdektelensége láttán, devianciaként azonosítják a viselkedésüket, ahelyett, hogy megértenék a legfőbb kiváltó okokat, és belátnák, hogy korszerűsíteni kell az iskolai tudásátadást.
A projektszemlélet magánéletben való alkalmazása, a társadalom „tudatosságra nevelése”, illetve a projektalapú oktatás egy pedagógiai paradigmaváltás alapjait képezheti.
Miért a projektalapú oktatásban látjuk az oktatási rendszer megújításnak jövőjét?
A Z-generáció tagjai beleszülettek egy olyan dinamikusan változó szociokulturális környezetbe, mely a legfejlettebb hardveres és szoftveres megoldásokat kínálja akár a legapróbb hétköznapi problémák megoldásához is, ez nagyban formálja társas kapcsolataikat, valamint az ismeretszerzési, tanulási és probléma-megoldási folyamataikat. Míg a korábbi generációk életében szétválasztva létezett a valós és az online jelenlét, addig a Z-korosztály számára a technológia az identitás kifejezésének egyik legfontosabb eszköze lett. Ennek következtében átalakult az értékesnek számító készségek és kompetenciák köre is; a 21. század társadalmában a hangsúly a gyors, precíz és produktív munkavégzésen van. A feladatok növekvő komplexitása kreativitást, fejlett kommunikációs készségeket, flexibilis hozzáállást és csoportmunkára való alkalmasságot vár el az ezredforduló környékén szakemberré érő fiataloktól. A Z-generációnak komoly igénye van a felfedezés örömére és a kontextusba ágyazott tudásra. Ez a korosztály a fix szerepek helyett a dinamikusan változó, kölcsönös együttműködésen alapuló viszonyokat részesíti előnyben. A tanárokra sokkal inkább mentorként tekintenek, az oktatás színhelyében és a számonkérésben is a sokféleséget keresik.
A megváltozott generációs karakterisztikákból egyenesen következik, hogy a hatékony oktatásnak módszertanában is alkalmazkodnia kell a diákok, fiatal szakemberek megváltozott igényeihez. Míg a hagyományos tanulási modellek az oktatást tények és szabályok merev tanterv szerinti elsajátításaként aposztrofálják, addig a projektalapú oktatás a belső szabályok kialakítását inspirálja. 
Egy ilyen rendszerben a diákoknak nem a tanárok elvárásainak kellene görcsösen megfelelni, hanem a különböző szakmai szempontok alapján kidolgozott standardoknak. A projektalapú oktatás az egyéni feladatmegoldás helyett a kreativitásra, önkritikára és csoportmunkára épülő heterogén összetételű csoportokban
való tanulást, együttműködést helyezi előtérbe.
Természetesen egy új oktatási környezet kialakításához szükség van megfelelő technológia és eszközrendszer alkalmazására is. A mindennapi oktatási tevékenység technológiaalapú környezetre adaptálása érdekesebbé és követhetőbbé tenné a tananyagot a Z-generáció számára, ezáltal fokozná is a diákok tanulási kedvét és eredményességét.
