A magánéleti projektek olyan sajátos vonásokkal rendelkeznek, amelyek megkülönböztetik őket az üzleti projektektől.
Az üzleti projekteket tágan értelmezzük, és ide sorolunk minden olyan projektet, amelyet valamilyen professzionális formális szervezet kezdeményez és hajt végre, függetlenül a projekt konkrét céljától és tartalmától. A projektet végrehajtó szervezet lehet gazdasági vállalat, igazgatási, egészségügyi, oktatási vagy egyéb intézmény, nonprofit szervezet. Ezek szervezeti projekteknek is nevezhetők. Magánéleti projektnek tekintünk ezzel szemben minden olyan projektet, amely nem esik az előző kategóriába. Ide tartoznak tipikusan a természetes személyek vagy ezek csoportja, családok, iskolai diákcsoportok, baráti körök által végrehajtott projektek a magánélet különféle színterein. Ezekben az esetekben is létrejöhetnek, és rendszerint létre is jönnek szervezetek, de ezek általában nem formális, hanem jellemzően informális szervezetek.
Napjainkban a projektszemlélet alkalmazása egyre általánosabbá válik. Némi túlzással majdnem minden projektnek tekinthető, ami nem rutinszerű feladat. A felgyorsuló változások, az újszerű feladatok egyre gyakrabban igénylik a projektszerű megközelítést. Projektek nélkül nincs változás, nincs versenyképes működés.
Sokszor beszélünk projektről, bár gyakran anélkül, hogy ennek következményeit igazán végiggondolnánk. Egyesek hajlamosak mindent projektnek nevezni, ami nyilván tévedés. Mások pedig az igazi projektet sem tekintik annak. Ha valami projekt, akkor miért nem alkalmazzuk a projektmódszertan legalább néhány alapvető elemét?
Talán azért, mert nem tanítják az iskolában, nem kap akkora hangsúlyt a terület, hogy beépüljön a köztudatba, ezáltal általánosan elfogadott módszertanná váljon. Sajnos az embereknek csak egy igen szűk rétege alkalmazza rutinszerűen a projektmódszertan elemeit.
Vagy talán azért, mert sokszor éppen fel sem ismerjük, hogy projekttel állunk szemben?
Gyakran kiderül, hogy később nagy árat kell fizetni azért, ha nem projektként kezelünk egy igazi projektet. A hiányzó vagy átgondolatlan tervezés, az ötletszerű tevékenységek, az ad- hoc reakciók és a kaotikus kommunikáció óhatatlanul kudarchoz vezet.