Kortól, nemtől, családi állapottól függetlenül, életünk minden szakaszában lehetnek álmaink, melyek előrébb vihetnek minket céljaink megvalósításához. A feltételes mód használata erősen indokolt, hiszen a legtöbben nem áldoznak elég időt és energiát arra, hogy álmaikat reálisan megvalósítható célokká alakítsák, helyette inkább kifogásokat és magyarázatokat keresnek arra, hogy miért is nem mertek belevágni.
A kor előrehaladtával általában egyre kevesebbet álmodozunk, ez visszavezethető arra is, hogy ahogy idősödünk, egyre több mindent tapasztalunk meg magunk körül a világból, egyre több mindent élünk meg azokból a dolgokból, amikről korábban álmodoztunk, így már nem kergetünk hiú ábrándokat.
Születésünktől fogva agyunk fejlődik, egyre több inger ér minket, egyre tapasztaltabbak leszünk, így felnőttként teljesen más dolgokról álmodozunk, mint gyermekként. Elérhetőbb, reális célokat tűzünk ki magunk elé, az összegyűjtött élettapasztalatok tükrében képesek vagyunk a tisztább mérlegelésre az elérhetetlen és a megvalósítható álmok között.
Ahhoz, hogy reális, megvalósítható célokká formáljuk álmainkat, szükségünk van az analitikus és a kreatív gondolkodásmód alkalmazására, elsajátítására, fejlesztésére. Nagyon ritka, hogy valaki ugyanolyan mértékben birtokolja az analitikus és a kreatív gondolkodás jellemző jegyeit. Valaki már egész kicsi korában képes arra, hogy rendszerezze ismereteit, és feltárja az összefüggéseket, a kapcsolódási pontokat, míg mások a kreatív alkotóképességükkel emelkednek ki, ami számtalan új, szokatlan, és bizonyítottan értékes, hasznos gondolat, megoldás, ötlet megszületését eredményezi. Mindkét gondolkodásmód fejleszthető, ha úgy érezzük, hogy nincs meg a kellő összhang, vagy egyensúly a gondolkodásunkban. Készségfejlesztő programok keretében elsajátítható, fejleszthető az alkotó gondolkodás, ami az újra való törekvésre ösztönzi az embert, és az analitikus, elemző gondolkodás is, ami nélkülözhetetlen ahhoz, hogy rendet tudjunk tenni magunk körül, hogy észleljük az egyedit a sokaságban.