Bármennyire is törekszünk arra, hogy tudatosan irányítsuk életünket, megtervezzünk minden lépést, fel kell készülnünk arra, hogy az élet bizonyos körülményeit néha rajtunk kívül álló tényezők alakítják. Ezért fontos, hogy tudjuk kezelni a kudarcélmények feldolgozását, és ne riadjunk vissza az újratervezés lehetőségétől.
Alakulhat úgy az életünk, hogy saját megfontolásból döntünk úgy, hogy újra gondoljuk korábbi életünk lefolyását és új mederbe tereljük életünket. Könnyebb megtenni ilyenkor a megfelelő lépéseket, ha projektformában gondolkodunk, és pontról pontra tervezzük újra céljainkat. Akár saját elhatározásunkból, akár rajtunk kívül álló körülmények miatt alakul úgy életünk, hogy újra kell terveznünk lépéseinket, a kulcs mindkét esetben a tudatosítás és a kitartás. Minél inkább tisztában vagyunk a képességeinkkel, az adott élethelyzetben rejlő lehetőségekkel, annál kevesebb váratlan buktató lesz az általunk választott új úton.
Életünk különböző szakaszaiban más-más jellegű problémákkal kell szembenéznünk, amikhez nincs egy egységes használati utasítás, de igyekszünk mindig arra törekedni, hogy a körülményekhez képest a legkedvezőbb döntést hozzuk meg az adott problémaszituációban. A projektekben való gondolkodás hozzásegíti az embereket olyan kulcskompetenciák elsajátításához, melyek nélkülözhetetlenek a kritikus helyzetekben való helytálláshoz.
A projektszemléletben való gondolkodás hatására a sikertelenséget nem kudarcként éljük meg, hanem egy meghiúsult projektnek, ahol részletesen ki kell elemeznünk minden egyes projektfázist, hogy hol csúszott hiba a megvalósításba. Ezáltal a negatív tapasztalatokat hasznosíthatjuk az újratervezésben.
Ha a sikertelen próbálkozásokat kudarcélményként kezeljük, hibáztatjuk érte környezetünket és saját magunkat és önbizalmunk is csökkenhet hatására. Hiszen egyre bizonytalanabbak leszünk saját képességeinkben és egyre bátortalanabbul futunk neki az előttünk álló következő kihívásnak, rosszabb esetben, önbizalom hiányában meg sem próbáljuk. Életünket egy állandó fejlődési folyamatnak kell tekintenünk, ahol csak rajtunk múlik, hogy hogyan hasznosítjuk megszerzett tudásunkat. A tudatos életvezetés szellemében elfogadjuk, hogy az elénk gördülő akadályok, válsághelyzetek – annak ellenére, hogy kellemetlen megélnünk a nehéz pillanatokat -, hosszú távon fejlődésünket szolgálják, és hogy az élet természetes velejárói ezek a krízishelyzetek és személyiségfejlődésünket szolgálják.