A mai rohanó világ eredménye, hogy körülöttünk minden elszemélytelenedik és egyre magányosabbá válunk. Így felerősödött a szerepe és a hatása a közösségi médiának. Sokan szinte itt éljük az életünket, ezen keresztül tartjuk a kapcsolatokat másokkal, sőt sokszor már számunkra ez válik a meghatározó információ forrássá. Így gyakran előfordul, hogy vágyakozva tekintünk a mások által megosztott, illetve sugallt sikeres életvitelre. Ennek számos negatív hatása van saját életünkre. Hiszen azt egyre inkább üresnek, sikertelennek érezzük, ami önértékelési problémákhoz vezethet, és önbizalmunk csökkenését eredményezi. Ezeket csak tovább fokozza az a tény, hogy a „való világban” túl sok elvárásnak kell megfelelnünk, melyeket nehezen tudunk összeegyeztetni, melyeknek egyre kevésbé tudunk megfelelni. Ebben a „küzdelemben” még inkább magunkra maradunk és magányosnak érezzük magunkat.
Mindezek következménye, hogy akár depresszióssá is válhat a kudarcot gyakran átélő, vagy a kudarcélményt feldolgozni nem tudó ember és sikertelenségért nem önmagát, hanem a külső körülményeket okolja.
Velük szemben a belülről vezérelt emberek tudatosan számot vetnek a helyzetükkel, a lehetőségeikkel, az erőforrásaikkal és a hiányosságaikkal, majd mindezek alapján megfogalmazzák azt is, hogy az álmaik megvalósítása érdekében milyen konkrét tennivalóik vannak. Ha valami nem úgy sikerül, mint amire számítottak, nem másokat okolnak miatta, hanem számba veszik, hogy mit rontottak el és korrigálják a további lépéseiket. Vagyis ha nem is tudatosan, de alkalmazzák a projektmenedzsment eszközeit, lépéseit.
