2018 a családok éve, ennek érdekében a kormány igyekszik olyan intézkedéseket bevezetni, melyek megfelelő megoldást kínálnak a népesedési problémákra és növelhetik a családok jólétét, segíthetnek, hogy a családok élete kiegyensúlyozottabb legyen.
A munka-magánélet kettős terhelése nem csupán a nőket, a férfiakat éppúgy érinti, és a láthatatlan munkát, sem csak a nők végzik a családokban, ezek nem nem-specifikus, inkább családokat érintő problémák.
Törekszünk arra, hogy egyszerre jól megfeleljünk a munkahelyi elvárásoknak, feladatoknak, ugyanakkor próbálunk minél több figyelmet is fordítani a szeretteinkre és a saját képességeink fejlesztésére. A probléma csak az, hogy az ember nem mindig képes egyensúlyt teremteni a munkája és a családja között. Ez pedig súlyos egyensúlytalanságokhoz vezethet. Az egyensúlytalanság feszültséget teremt az egyénben, amely konfliktusokat eredményezhet mind az őt alkalmazó vállalati szervezeten belül, mind a családok életében.
Hogyan oldható fel ez a kettősség, vagyis hogyan tudja kielégíteni maximálisan az egyén e két szükségletét úgy, hogy közben minimalizálja a stresszt és a konfliktusokat?
A válasz a munka-magánélet egyensúly készség szintű elsajátítása, hiszen mindkét nem esetében kiemelkedően fontos a családdal töltött idő, amely harmonikusan összehangolható a munkaidővel, ha birtokában vagyunk a work-life balance készségének és hatékonyan alkalmazzuk az időmenedzsmentet.
Ehhez a témakörhöz, a fenti gondolatsorhoz szorosan kapcsolódik a projektmenedzsment technikák magánéletbe történő implementálása, és a projektmenedzsment eszközök hétköznapjainkban történő alkalmazása, hiszen ezek a technikák és módszerek az önálló életszervezésben segítik az embereket. Ebben az aspektusban azonban nem értelmezhetjük különálló fogalomként ezeket a készségeket, hiszen ahhoz, hogy sikeresen alkalmazzuk őket ismernünk kell a projektmenedzsment teljes eszköztárát. A projektszemléletben való gondolkodás feltétele a projektmenedzsment eszközök, technikák globális rendszerének elsajátítása, az egymásra épülő folyamatok és elemek közötti összefüggések megismerése. Mindezek birtokában leszünk csak képesek rutinszerűen alkalmazni azt a technikát, vagy készséget, ami a leghatékonyabb megoldást kínálja adott élethelyzetben céljaink sikeres megvalósításához.
Gyakorlati alkalmazásban ez annyit jelent, hogy a helyzetértékelés, a reális célkitűzés, a stratégiai gondolkodás, a kockázatértékelés, a helyes kommunikáció, a visszacsatolás mind- mind olyan készségek és képességek, melyek nélkül nem lehet eredményesen alkalmazni projektszemléletben való gondolkodást. Ha rendelkezünk is ezekkel a képességekkel, készségekkel csak akkor tudjuk hatékonyan alkalmazni őket, ha pontosan el tudjuk helyezni a megfelelő eszközöket és technikákat térben és időben az egymásra épülő folyamatok rendszerében. Ezek a kompetenciák természetesen fejleszthetőek, de mindez nem megy egyik napról a másikra. A társadalom tudatosságra nevelésének csíráit már gyermekkorban az iskolapadban elültethetjük, hiszen ha minél korábban tudatosan alkalmazzák az emberek a gondolatvezérelt tervezést a projektszemlélet tudat alatt beépül gondolkodásmódjukba.