Az idő-és költséghatékonyság tréningen szó esett a napjainkban sokat hangoztatott time menedzsment módszerekről és a különböző időgazdálkodási technikák alkalmazásának hatékonyságáról. Jelen blog bejegyzés pedig az idő, és a pénz – mint véges erőforrásaink – menedzselésére tér ki.
Mindenki ismeri a mondást, miszerint „Az idő pénz”. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az idő egyenlő a pénzzel. Sokkal inkább jelenti azt, hogy az úgynevezett elmaradt lehetőségek költségének koncepcióját alkalmazva, időnket optimálisan befektetve hatékonyabban valósíthatjuk meg feladatainkat, érhetjük el céljainkat. Ehhez azonban szükségünk van egy olyan szemléletre, melynek szellemében a rendelkezésre álló időnket nem csak eltöltjük valamivel, hanem hasznos befektetésként tekintünk rá.
Csakis a mi döntésünk, hogy olyan cselekvésbe fektetjük-e be, amelyek közelebb visznek életcéljaink eléréséhez, vagy olyanokba is, amelyek eltávolítanak azoktól. Minden időbeli befektetésünk hordoz magával elmaradt cselekvésekkel kapcsolatos költségeket, hiszen amint kiválasztunk egy tevékenységet, elszalasztjuk azt az alkalmat, hogy valami mást csináljunk. Mint tudjuk, az idő végletes módon szűkösen rendelkezésre álló forrás. A tévé előtt eltöltött egy óra abból az időnkből vesz el, amit a családdal, barátokkal tölthettünk volna el, vagy kicsit saját magunkra koncentrálhattunk volna.
Vagyis mindig összpontosítsunk a lényegre, alkalmazzuk a 80/20-as Pareto-elv szabályait, mivel azoknak a dolgoknak a 80 százaléka, amelyeket minden nap csinálunk, hétköznapi (az idő elvesztegetése is, mivel olyan kevés eredménnyel jár), és csupán a 20 százaléka sorsdöntő (azaz lényeges az előrehaladásunk szempontjából).
Megtakaríthatunk pénzt, de nem tartalékolhatunk időt, ha ugyanis az idő eltelik, örökre elmúlt. Egyetlen lehetőségünk az, hogy a jövőben tudatosabban fektessünk be az időnket.