Előző blog bejegyzésünkben olvashattatok az EFOP-5.2.2-17-es kódszámú nemzetközi pályázat céljairól, a projekt megvalósításáról és a projekt keretein belül elkészített kutatási zárójelentésről. Jelen blog a kutatási jelentés részleteibe enged bepillantást.
Kutatásunk a projektmenedzsment (a továbbiakban PM) alkalmazásának egy új területre, a családi és magánéletünkre való felhasználását, annak lehetőségeit, mai gyakorlatát és ígérvényeit igyekszik megismerni.
Számtalan példa igazolja, hogy az elszánás és a szorgalom akkor igazán célravezető, ha világos és egyértelmű vezérfonal irányítja. Elgondolkodtató azonban, hogy mi akadályozza az embereket ennek a jól kidolgozott és hasznos segítőeszköznek a használatában. Valószínűleg az, hogy nem ismerik, nem találkoztak vele.
A megoldás egyszerűnek tűnik: a lehető legszélesebb körben kell terjeszteni a PM-ismereteket. Bonyolultabbá vált a kép számunkra azonban, amikor kiderült, hogy akik megismerkedtek már a munkájukban ezzel a logikával és eszközrendszerrel, ők sem mind hívei a magánéletben történő felhasználásának. Vannak, akik nap, mint nap meggyőződnek a PM hatékonyságáról, és úgy gondolják, hogy ugyanezzel a gondolkodásmóddal és szisztémával az életük más részeit is hatékonyabbá tehetik.
A kutatásból kiderült, hogy a PM-et ismerők és a gyakorlatban tervezők két külön halmazt alkotnak, ráadásul viszonylag kis mértékben fedik egymást.
A tervezők jóval rendezettebbnek érzik az életüket, 80%-uk kifejezetten sikeresnek is. A tervezés jótékony hatását jelzi a rendezettség és a sikeresség összefüggése is; nevezetesen a „nagyon” rendezett és a „nagyon” sikeres életűek halmaza 86,1%-ban egybeesik.
Talán még jobban meghozza az emberek kedvét a tervezéshez, hogy a tervezők 22%-a közepesen, 78%-a pedig „nagyon” boldognak érzi az életét. Adatfelmérésünk és elemzésünk egyértelműen jelzi, hogy a „PLM – projektszemlélet a magánéletben” elnevezésű elképzelés életszerű és igény mutatkozik iránta a társadalomban. Nem pusztán az egyének oldaláról jelentkező hiányérzetről van szó.
Társadalmi szinten napjaink és az elkövetkező évtizedek egyik legjelentősebb feladata az oktatásban a kompetencia-fejlesztés és a kollaboratív problémamegoldás, amint azt a különböző PISA tesztek magyar eredményei is jelzik. Az ilyen kompetenciák megszerzésének egyik legjobb és kézenfekvő módja a projekt szemlélet és a projekt menedzsment eszköztár alkalmazásának az elsajátítása. Hiszen a problémamegoldás a gondolkodási lépések olyan láncolatát feltételezi, amely a problémától törés nélkül elvezet a megoldásig, és amit logikai gondolatmenetnek nevezzük. A PM-ben pedig stratégia-alkotásnak.
Vizsgálatunkból egyéni szinten érvényes következtetések és tanulságok is levonhatók. Mindenekelőtt érdemes említenünk a fiatalok ismerethiányát a PM-re vonatkozóan.
Ezáltal megerősítést nyert, hogy a fiatal generáció a legfontosabb célcsoportunk, de meggyőződésünk szerint a megközelítésüket korábban, már középfokú tanulmányaik, sőt az általános iskola felső tagozatában el kell kezdeni. Természetesen az életkorukhoz illeszkedő pedagógiai módszerekkel, és a PM erősen leegyszerűsített formájával. E téren ígéretesnek és folytathatónak, fejleszthetőnek látjuk a projektoktatás eddigi eredményeit, miközben tapasztalataink szerint azok véget is érnek az elemi szintű tanulmányok után.