Előző bejegyzésünkben említettük, hogy a veszélyeztetett társadalmi csoportok tagjainak felzárkózásában fontos szerepet tölt be munkaerőpiaci integrációjuk, amelyhez nagyban hozzájárulhat a célcsoport specifikus képzés, oktatás.
A megfelelő kompetenciák elsajátítása érdekében a korábbi évekhez képest egyre nagyobb szerepe van a felnőttképzésnek. Az élethosszig tartó tanulás mellett pedig egyre nagyobb hangsúlyt kap az élet minden területére, különböző körülményeire (lifewide learning) kiterjedő képzés, tanulás, oktatás.
A világ állandó és gyors változásai egyre nagyobb kihívások elé állítják az egyént és a társadalmat. A modern gazdaságok szervezetei nagymértékű átalakuláson mennek keresztül a formákat és elsősorban a tudás- és ismeretanyag-igény változásának felgyorsulását illetően. Ezek a munkavállalóktól folyamatos tudásfejlesztést követelnek meg, hiszen a munkaviszonyban lévők csak tudásuk állandó fejlesztésével tarthatják meg munkahelyüket, a munkanélküliek pedig csak tudásuk, képességeik fejlesztésével kaphatnak esélyt a munkavállalásra.
A lexikális tudás ma már csak egy része mindannak, ami hozzásegíti az egyént a folyamatos foglakoztathatósághoz. Számos esetben a konkrét szakismereteknél is fontosabb, hogy a jövendő munkavállaló rendelkezzen megfelelő munkakultúrával, legyen fegyelmezett és precíz a munkavégzésben, alkalmazkodó és elkötelezett a munkáltatóval szemben.
Ezek mellett elengedhetetlen a rugalmas, átváltható tudás megszerzése, az állandóan változó körülmények között az ismeretek megfelelő alkalmazásának képessége, a gondolkodás fejlesztése, jó problémafelismerő és-megoldó képesség, valamint a felelősségvállaló, kezdeményező magatartás kialakítása. További kulcsképességek lehetnek még a jó kommunikációs készség, a csoportmunkára való készség, a kreativitás, a stressztűrő képesség, a nyitottság, a kompromisszumkészség, rugalmasság. Ezenfelül a fizikai munkák ma már számos olyan kulcskompetenciát igényelnek, amelyek eddig elsősorban a szellemi tevékenységekre voltak jellemzőek.